Új spektátulum - kiállításajánló

A kortárs művészeti élet egyik legizgalmasabb helyszíne minden bizonnyal Kína, s az utóbbi egy-két évtizedben számos kínai képzőművész valódi nemzetközi sztárrá vált. A kortárs kínai művészeti szcéna Magyarországon  sem teljesen ismeretlen: 2003-ban a Ludwig Múzeumban ChinArt címmel rendeztek nagyszabású kiállítást, 2010-11-ben Taiwan mutatkozott be szintén a Ludwigban  (Taiwan Calling). 2012-ben a budapesti Szépművészeti Múzeumban tekinthettek meg az érdeklődők egy reprezentatív - és sokat vitatott - tárlatot, ezzel egy időben pedig az Ernst Múzeumban Ai Weiwei fotóiból rendeztek kiállítást.

2013. december 5. és 2014. március 30. között a debreceni Modem Modern és Kortárs Művészeti Központ ad otthont egy nagyobb kortárs művészeti kiállításnak Új spektátulum címmel. A kiállításon tizenkilenc neves kínai alkotó mutatkozik be, többségük nemzetközileg is ismert, közülük sokan velencei biennálékon is szerepeltek.

2014. február 15-én, vasárnap 15:00-kor Salát Gergely, a PPKE Kínai Tanszék docense tart rendhagyó tárlatvezetést a kiállításon.

Részletek a kiállítás hivatalos ajánlójából:

(...) Az új spektákulum (eredeti, kínai címén Újjáépített tájkép) tárlat munkái erősen reflektáltak a társadalmi, politikai és történelmi változásokra. A kiállító művészek legtöbbje a hatvanas években született, így gyermekkori vizuális fejlődésük egybeesett a kulturális forradalommal, fiatalként pedig már részt vehettek a Teng Hsziao-ping-i nyitásnak köszönhető avantgárd mozgalmakban. A művészeti világ természetesen még ekkor is pártirányítás alatt állt, de már lehetőségük nyílt a lázadásra. Az ún. „sebhelyek művészete“ formailag realista módon dolgozta fel a kulturális forradalom fájdalmát, azonban a radikálisabbak, akik a nyugati avantgárd eszmeiséget is magukévá tették, 1979-ben megalakították a Csillagok csoportosulást, melynek sok, ma már ismert művész is tagja volt. 1985-ben jött létre, majd országos mozgalommá nőtt az Új hullám, 1989 februárjában pedig a hivatalos képzőművészet fő színterén, a pekingi Nemzeti Képzőművészeti Múzeumban megrendezték a híres-hírhedt China Avant-Garde-ot (más néven a Kínai modern művészeti kiállítást). (...) 

Az új spektákulum egyrészt ehhez az avantgárd szellemiséghez nyúl vissza – hiszen Vej Kuang-csing (Wei Guangqing), Ma Liuming, Vang Csien-vej (Wang Qianwei), Szu Hszin-ping (Su Xinping) maguk is fontos szereplői voltak a nyolcvanas évek művészeti életének. A tárlat másrészt viszont teret enged a néhol fájdalmas urbanizáción átesett kortárs fogyasztói társadalom kritikájának, például Miao Hsziao-csun (Miao Xiaochun) és Vang Csing-szung (Wang Qingsong) fotóin.

Csang Ta-li (Zhang Dali) viszont a történelmi múlt feldolgozását szorgalmazza politikai játszmákat dokumentáló archív fotógyűjteményével, melyen Mao Ce-tungról és a pártelitről állít egymás mellé eredeti és manipulált propagandaképeket. 

A kiállításon a fotók mellett olajfestmények, tusrajzok, erőteljes installációk (például Cao Huj [Cao Hui] belső szervekkel dekorált fotelje) és hét videó is látható. A videomunkák közt szerepelnek a legismertebb kínai képzőművésznő, Cuj Hsziu-ven (Cui Xiuwen) képsorai, melyeket egy divatos szórakozóhely női mosdójában vett fel, valamint Co-hsziao Cu-csou (Zuoxiao Zuzhou) videoklipje, melyben a nyugat szemében első számú kínai képzőművész, Aj Vej-vej (Ai Weiwei) énekli és játssza el saját letartóztatásának és fogva tartásának történetét. (...)