Programajánló: 1989 - A rendszerváltozások éve a Távol-Keleten

A PPKE BTK Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoportja társszervezésével pódiumbeszélgetést és könyvbemutatót rendeznek Kína, Észak-Korea és Dél-Korea 1989-es évéről.

Időpont: 2014. október 22. (szerda) 18:00
Helyszín: TIT Kossuth Klub Egyesület, 1088 Bp., Múzeum u. 7., emeleti nagyterem

A közép- és kelet-európai rendszerváltozások 25. évfordulójának alkalmából az ELTE BTK Koreai Tanszéke, a L'Harmattan Könyvkiadó, valamint a PPKE BTK Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoportja ezúton tisztelettel meghívja az

1989 - A rendszerváltozások éve a Távol-Keleten

címmel megrendezendő pódiumbeszélgetésre és könyvbemutatóra.

A pódiumbeszélgetés résztvevői:

Benda László újságíró, a Magyar Televízió nyugalmazott főmunkatársa
Torzsa István diplomata, egykori szöuli nagykövet
Csányi Sándor nyugalmazott gazdasági diplomata, az első szöuli magyar képviselet vezetője
Salát Gergely sinológus, a PPKE BTK Kínai Tanszékének vezetője, a PPKE BTK Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoportjának szakmai igazgatója
Csoma Mózes Korea-kutató, az ELTE BTK Koreai Tanszékének vezetője, a PPKE BTK Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport külső munkatársa

A pódiumbeszélgetést követően kerül sor Csoma Mózes monográfiájának bemutatójára, amelynek címe:

1989. Diszkózene a Kvangbok sugárúton - Észak-Korea a rendszerváltozások évében

A kötetet bemutatja: Salát Gergely sinológus

A könyvről bővebben a kiadó oldalán olvashatnak.

Facebook esemény

Világtörténet - Program- és folyóiratajánló

Nemrég jelent a Világtörténet című folyóirat legújabb tematikus dupla száma (2013/2-3), amelynek különlegessége, hogy Kelet-Ázsia 20. századi történelmével foglalkozik. A kiadványban több kínai témájú cikk is olvasható, az egyiket Salát Gergely, a PPKE BTK Kínai Tanszékének oktatója írta. A tartalomból:

Farkas Ildikó: Japán modernizációjának előzményeihez

„Ez az írás arra vállalkozik, hogy a modernizáció előzményeinek és lefolyásának rövid áttekintése után bemutassa, […] milyen értelmezési kísérletek születtek a japán siker magyarázatára, valamint hogy kiemelje, milyen nagy szerepe volt a japán modernizáció eredményességében a történeti-társadalmi előzményeknek. A dolgozat második fele pedig a modernizáció előzményeinek jelentőségét egy újabb szemponttal, a nemzeti kérdés vizsgálatával kívánja még inkább hangsúlyozni.” 

Vargha Attila: Az amerikai japán közösség története a 19. század második felétől 1945-ig

„Jelen tanulmány az amerikai japán közösség történetének bemutatását tűzte ki célul, különös tekintettel a 19. század második felétől az 1945-ig terjedő időszakra, azon belül is a II. világháború alatti internálásra koncentrálva. Az írás nem titkolt szándéka, hogy megismertesse az amerikai japánok számára létesített koncentrációs táborok elfeledett történetét. […] Az amerikai közvélemény és a világ előtt is homály fedi a történelem ezen szeletét, vagy csak nagyon kevés információ jutott el a szélesebb olvasóközönséghez.” 

Vámos Péter: „Következetes, kompromisszumok nélküli harcot folytatunk a maoizmus ellen”. Egyeztetett Kína-kutatás és a magyar sinológia

„A jelen tanulmány először áttekinti a szovjet tömb és Kína kapcsolatainak fő jellemzőit az 1960-as évek közepétől az 1980-as évek közepéig. A szovjet tömbhöz tartozó kelet-közép-európai szocialista országok (Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, NDK) és Kína kétoldalú kapcsolatait befolyásoló kínai differenciáló politika és a szovjet egyeztetési törekvések bemutatásával kontextusba helyezi a szovjetek által kezdeményezett és irányított modern magyar Kína-kutatás fejlődését, majd felvázolja a szovjet tömbön belül megszervezett Kína-kutatás intézményi kereteit az 1970-es évek elejétől az 1980-as évek közepéig, a szovjet tömb országai és Kína közötti kapcsolatok javulásának időszakáig.” 

Salát Gergely: Az „Igazság” a „Két bármi” ellen. A kínai reformok kezdetének politikai körülményei

„Az 1976–1978 közötti időszakot a bizonytalanság, az útkeresés, a kísérletezés és a hatalmi harcok jellemezték. Ebben az időszakban tért vissza a hatalomba az a vezetői gárda, amely a következő másfél évtized folyamatait meghatározta, és sok területen a későbbi reformok csírái is megjelentek. A jelen írásban ennek az időszaknak a belpolitikai fejleményeit, a „reform és nyitás” politika megszületésének körülményeit járjuk körbe.” 

Csoma Mózes: A modernizáció kérdése a Koreai-félszigeten

„A 17. század közepén a koreaiak által mindenhatónak vélt Ming Birodalom összeomlott, és Kína a koreaiak által barbárnak tartott mandzsuk uralma alá került. A koreai Csoszon Királyság kénytelen volt ugyan elismerni a mandzsu Csing Birodalom létrejöttét és a hűbéri alárendeltséget, de vezetői egyre inkább arra törekedtek, hogy elszigeteljék saját országukat a további külső hatásoktól.2 Ez az elzárkózás aztán csaknem kétszázötven éven keresztül meghatározta a Koreai-félsziget és a külföld viszonyait, a korabeli nyugati lexikonokban a Koreai-félszigetet emiatt kezdték „Remetekirályságnak” nevezni.” 

Gergely Attila: Identitás-stratégiák és államközi kapcsolatok Kelet-Ázsiában. A Kína–Japán–Korea komplexumról

„A jelen munkálat (egy hosszabb távú kutatás részeként) az államszintű identitások és államközi kapcsolatok összefüggéseinek vizsgálatára irányul, fókuszában elsősorban Japán, a Kínai Népköztársaság és a Koreai Köztársaság eseteivel. Az állami identitásstratégiák és külpolitikák azonban egész kultúrákra, civilizációkra jellemző identitásgyakorlatok történelmi közegébe ágyazódnak, folytonosságot és változást egyszerre mutató kulturális talajuktól elszakítva érdemben nem értelmezhetők. Ebben az összefüggésben nem kerülhető meg néhány utalás a kitűzött kérdések szélesebb kulturális hátterére – a szerző kutatási tapasztalataitól nem függetlenül –, legalább a japán esetben.”

Szilágyi Zsolt: A modern mongol állam kezdetei. Mongólia önállósodási törekvései a 20. század második évtizedében

„A modern államiság előzményeit a mongol közvélemény, de a történettudomány, sőt egyre inkább a hivatalos megnyilvánulások is a 20. század második évtizedének teokratikus államához, az utolsó független mongol uralkodó időszakához kötik. Napjainkban a változó mongol nemzeti identitás egyik alappillére a buddhizmus, így a mongol főláma uralkodásának korszaka kiemelten fontos viszonyítási ponttá vált. Emellett a 9. megtestesülés 2012. március 1-jén bekövetkezett halála után aktuális kérdés lett a következő újraszületés megtalálása is, ami az új politikai környezetben mindenképpen sajátos felhangot kaphat.” 

Balogh Róbert: Háborús tájkép, jegyrendszer és hatékonyság. A II. világháború hatása egy ipari város társadalmára Indiában

„Annak ellenére, hogy a történészek nagy figyelmet fordítottak a Kongreszszus Párt kormányzati tevékenységére és lemondására, a Quit India mozgalomra, az Indiai Nemzeti Hadseregre és a bengáli éhínségre, az indiai társadalmi átalakulás a II. világháború idején szinte teljes egészében fehér folt maradt a kutatás számára. A neves indiai folyóirat, a Social Scientist egyik 1999-es különszáma felhívta ugyan erre a hiányra a figyelmet, de azóta is csak Indivar Kamtekar cikkei jelentik az előrelépést. A következőkben a korszak legjelentősebb indiai nehézipari központja, Dzsamsedpur üzemi levéltára anyagain keresztül hívom fel a figyelmet néhány fontos folyamatra és változásra.” 

A lapszám beszerezhető az MTA BTK Történettudományi Intézetben (Bp. 1014 Úri u. 53. I. em. 57-es iroda; telefon: 224-6700/624 mellék; e-mail: terjesztes@tti.hu), valamint az itt felsorolt könyvesboltokban.

***

A kelet-ázsiai Világtörténet-szám bemutatójára az alábbi helyen és időpontban kerül sor:

Helyszín: MTA BTK Történettudományi Intézet (Budapest, 1014 Úri u 53.) II. emeleti Tanácsterem

Idő pont: 2013. december 17. 11 óra

Program:

A Világtörténet cím folyóirat most első ízben, tematikus számban foglalkozik a kelet-ázsiai régió egyik

legizgalmasabb és a mára leginkább hatással lév ő történéseivel, a 19 20. századi modernizáció témájával,

annak egyedi jellegzetességeivel. A tematikus számot bemutatja: Dr. Szabó Balázs, az ELTE

Távol-keleti Intézet Japán tanszékének megbízott vezet ője. A bemutatót rövid beszélgetés követi a régió múltjának, jelenének és lehetséges jöv őjének néhány kérdésérő l a jelen lév ő szerz kkel (Dr. Salát Gergely PPKE Kínai Tanszék, Dr. Csoma Mózes ELTE Koreai Tanszék, Dr. Szilágyi Zsolt BTK NI, ELTE Belső -Ázsia tanszék, Vargha Attila KRE Japán Tanszék, Dr. Farkas Ildikó BTK TTI, KRE Japán tanszék).

A kiadvány a helyszínen kedvezményesen megvásárolható.

A szervezők minden érdekl ődő t szeretettel várnak!

90 év - konferenciaajánló

1923-ban alakult meg a Pázmány Péter Tudományegyetemen - amely nemcsak intézményünknek, hanem az ELTE-nek is elődje  - a Kelet-ázsiai Intézet, innentől fogva léteznek Magyarországon egyetemi szintű távol-keleti stúdiumok. Ugyanebben az évben született Csongor Barnabás, a 20. századi Kína-kutatás egyik legnagyobb alakja. A kettős évforduló alkalmával az ELTE BTK Távol-keleti Intézete konferenciát szervez, amelyen a PPKE BTK Kínai Tanszékének oktatói - Csongor Barnabás tanítványai - is részt vesznek.

A konferencia helye: ELTE BTK 1088 Budapest, Múzeum krt. 4., Gólyavár, Mária Terézia-terem
Ideje: 2013. november 27. 9:00–17:20

A Kínával kapcsolatos előadásokra a délelőtti ülésen kerül sor, ennek programja:

10:00–10:20
JÓZSA SÁNDOR (ELTE BTK Kínai Tanszék): A magyar diplomácia lehetőségei a kínai nyitás fogadásában az 1970-es években

10:20–10:40
KALMÁR ÉVA: Mű és fordítás. Műfordítás kínaiból.

10:40–11:00
SALÁT GERGELY (PPKE BTK Kínai Tanszék, ELTE BTK Kínai Tanszék, ): Emberölés a Korai Han-kori jogban

11:00–11:20 KÓSA GÁBOR (ELTE BTK Kínai Tanszék): A Tai-hegy királya (Taishan wang 泰山王)

11:20–11:40
CSIBRA ZSUZSANNA (PPKE BTK Kínai Tanszék): A kert mint menedék Bai Juyi kései verseiben

11:40–12:00
KOZJEK-GULYÁS ANETT (PPKE BTK Kínai Tanszék):  A nyelvtanulási stratégiák szerepe a kínai nyelv tanulásában

12:00–12:20
NAGY MARIANN (ELTE BTK Kínai Tanszék): Az értékrend kérdése a mai Kínában

Délután japánnal, Koreával, belső-Ázsiával kapcsolatos előadások hangzanak el.

A konferencia részletes programja letölthető innen.

A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak!

Kína-klub a Pázmányon: Gitárral a Nagy Fal alatt

A PPKE BTK Kínai Tanszéke a 2013. őszi félévében előadássorozatot indítot t"Kína-klub a Pázmányon" címmel, ennek keretében a tanszék előadói beszélnek egy-egy Kínával kapcsolatos témáról - olyanokról, amelyek az egyetemi órákba "nem férnek bele".


Az első előadást Salát Gergely egyetemi docens tartja

Gitárral a Nagy Fal alatt - rockzene Kínában

címmel.

Az eseményre a PPKE Sophianum épületének (1088 Budapest, Mikszáth tér 1.) 112-es terében kerül sor 2013. november 18-én, hétfőn 17.30-kor.

Az előadás tartalma:

Dob + basszus + kínai citera? Van-e Kínában grindcore? Hogy néz ki egy kínai punk? Hát egy nemzeti rocker? Van-e body surfing egy kínai rockfesztiválon? Mekkorát szólt egy torzító a '80-as évek pekingi külvárosában? Miről ír a kínai Metal Hammer? Ilyen kérdésekre keresi a választ előadásában Salát Gergely, a PPKE BTK Kínai Tanszékének docense, a Kína-klub a Pázmányon sorozat keretében - sok zenével.

Facebook-esemény linkje

Egy kis kedvcsináló:

Cui Jian, a "kínai rock nagyapja" 1991-ben, némi citerával:

Tang-dinasztia, az első magát heavy metalnak nevező együttes Kínában (1992):

Brain Failure, a kínai punk nagy öregje (1999):

Misandao, a kínai antifasiszta skinhead mozgalom zászlóvivője:

És egy kis death metal Tianjinből (The Dark Prison Massacre):

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Programajánló: Kínai nők és Kennedy-gyilkosság a Centrálban

Korábban már írtunk egy nemrég napvilágot látott könyvritkaságról, gróf Zichy József ázsiai és amerikai útinaplójáról. A kettős kötetről a Kommentár folyóirat legutóbbi száma közölt ismertetést, s a lapszám bemutatójának egyik vendége a recenzió egyik szerzője, Salát Gergely, a PPKE BTK Kínai Tanszékének oktatója lesz.

Az esemény Facebook eseményére itt lehet jelentkezni, a meghívó itt olvasható:

Szeretettel várjuk 

A KOMMENTÁR

2013. ÉVI 3. ÉS 4. SZÁMÁNAK BEMUTATÓJÁRA, 

melyet

2013. NOVEMBER    14-ÉN (CSÜTÖRTÖKÖN), 18 ÓRÁTÓL A CENTRÁL KÁVÉHÁZ GALÉRIÁJÁN (1053 Budapest, Károlyi utca 9.) tartunk.

Először Hahner Péter történészt faggatjuk az ötven évvel ezelőtti Kennedy-gyilkosságról és az esemény szinte végtelen számú értelmezéséről. Az apropó: 2013/3-as számunkban Hahner Péter kimerítő recenziót közölt a Kennedy-mítoszt ápoló amerikai munkáról. A kutató A nem létező rejtély címmel könyvet is írt a dallasi merényletről, úgyhogy rázúdítjuk összes amerikai keresztanyánk texasi unokatestvérétől hallott összes tutibiztos információt, illetve a hárombetűs kormányügynökségek hivatalos vizsgálati eredményeivel kapcsolatos fenntartásainkat.

Második vendégünk Salát Gergely sinológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója, akit a „keleti nyitás” 19. századi apostoláról, a világ- és Ázsia-utazó Zichy Józsefről kérdezünk. A szakember 2013/4-es számunkban ismertette a gróf eddig ismeretlen útileírásait: Salát Gergelyt tehát arról is faggatjuk, mi abból számunkra a tanulság, hogy Zichy a helyi nők szépség pontozta, hogy Japán tetszett neki, de Kína nem, és hogy politikailag inkorrekt jelzőkkel illetett ázsiai nagyurakat. 

Egy pohár bor melletti beszélgetés keretében a lapszámot bemutatja ABLONCZY BÁLINT felelős szerkesztő.

Részvételi szándékukat kérjük jelezzék a titkarsag@kommentar.info.hu e-mail címre vagy a Facebook-oldalunkon.

Könyvajánló - Egy magyar gróf keleten és nyugaton

Az idei könyvhétre jelent meg gróf Zichy József útinaplója az 1870-es években tett ázsiai, illetve észak-amerikai körútjáról. A szerző Kínába is ellátogatott, s az ázsiai naplóban részletesen beszámol a hanyatló Qing-dinasztia korának Középső Birodalmáról. Az izgalmas kötetről Békés Márton történész és Salát Gergely, a PPKE BTK oktatója, az ázsiai kötet lektora írt ismertetést a Kommentár című folyóirat legutóbbi (2013/4.) számában, ennek teljes szövege itt olvasható. A könyvről a szerkesztő, Zichy Mihály beszélt a Klasszik Rádióban, ez itt hallgatható meg.

Az alábbiakban néhány részletet közlünk a Kommentárban közölt recenzióból:

Izgalmas újdonsággal – pontosabban régiséggel – rukkolt elő a Széphalom Könyvműhely és az Országos Széchényi Könyvtár az idei könyvhétre. Zichy József két külön kötetben megjelentetett ázsiai (1875–76) és amerikai (1877) útinaplója fontos kordokumentum, hiszen az 1870-es évek Ázsiájában és Észak-Amerikájában szép számmal akadtak érdekes helyek, a korszak fejleményei is messzire mutattak. Az pedig, hogy egy magyar gróf miként látta őket, mindannyiunk számára érdekes lehet; ráadásul Zichy József igen jó tollú és humorú szerző volt.

(...)

 Zichy József ázsiai útja tehát nem volt egyedi, legfeljebb abban, hogy a fő célja alapvetően a turistáskodás volt. A Naplóban nem is tetszeleg a nagy felfedező szerepében, s bár mindenhol a tekintélyes Monarchia hivatalos küldötteként fogadják (találkozik például a japán császárral és a sziámi királlyal is), ennek nem tulajdonít nagy jelentőséget. Ahhoz képest, hogy az útja megkezdésekor még csupán 34 éves Zichy már túl van két miniszterségen, meglepően keveset foglalkozik politikával. Jobban érdeklik a technikai vívmányok, az ételek és a nők – ez utóbbiakat szabályszerűen pontozza is mindenhol, ahol jár. A fő különbség a Napló és a korabeli többi magyar utazó beszámolói között az, hogy Zichy nem publikálásra szánta művét, azt kifejezetten saját magának írta. Éppen ezért a szöveg jóval elevenebb, őszintébb és szellemesebb, mint a kor nyilvánosságnak szánt beszámolói – és persze jóval szórakoztatóbb is.

[...]

 Innen a dél-kínai Kantonba tettek kitérőt, ahol a naplóíró csupa pozitív benyomást szerzett: „Végre megtaláltam azt, mit a Föld kerekségén már mint nem létezőt kezdtem hinni; találtam végre egy helyet, melyet európai szokások még intacta [érintetlenül] hagytak, mely európai holmik által nincs elözönölve, mely teljesen más, mint mindaz, mi Európára emlékeztet. Itt minden eredeti, mindennek kizárólag kínai típusa van, minden, mit látok, hallok, észlelek, egy új világot tár fel előttem, melynek harmóniáját abszolúte semmi sem zavarja. […] Bárhova néz az ember, semmivel sem találkozik, amit csak európai lehellet is ért volna.” Zichyék megnézik a helyi börtönt, a hivatalnokvizsgák csarnokát, a templomokat, a színházat. Ezután a teljesen elnyugatosodott Sanghajba hajóznak, ahonnan a Jangcén a régi főváros, a nemrég lezárult Tajping-felkelés (1850–64) által részben elpusztított Nanking felé tesznek kitérőt. Kína ekkoriban történelmi mélyponton volt: az első ópiumháború (1839–42) után kikötőit meg kellett nyitnia a külföldiek előtt, szuverenitását korlátozták, s a több mint kétezeréves császári állam a végóráit élte (1911-ben aztán össze is omlott). Zichy megörökíti a pusztulást, de a jövőt is jól látja: „Már Hongkongban panaszkodtak, itt ismétlődnek a panaszok, a túlságos verseny, de kivált a kínaiak leleményessége lassankint kicsavarja az európaiak kezéből azon forgalmat, melyet elébb aránylag csekély számú ház majd’ monopolizált. A komprádorok eltanulták uraik fortélyait, el a világkereskedelem szokásait, most önmagok lábára állván sokan függetlenül működnek. Kevés nyereséggel megelégszenek, egyszerűen élnek, nem költenek, s lassankint kitúrják az idegeneket. […] Mindenesetre a kínai a legszámítóbb ember a világon; érzelmei, szívbéli érzelmei úgy hiszem, nem abbundálnak [bővelkednek], valóban kifejlesztve csak a szülék iránti szeretet és tisztelet található. […] De nemcsak iparuk által foglalhatnak el a kínaiak elsőrangú helyet a kulturális népek sorában, hanem kereskedelmük által is. […] A kínai csekély nyereséggel elégszik meg, leleményes, ügyes, kitartó és saját személyére igen keveset költ – ez utóbbi tulajdonság szemben az európai kereskedőkkel, kik roppant fényűzésben élnek itt, felette javára válik. Mindenesetre áll az, hogy ők nagy tőkegyűjtők, mint olyanokat látjuk őket már most is számos európai és amerikai ház, cég társaiként működni. Valjon e törekvés nem fog-e igen veszedelmes konkurrenciává válni, valjon lesznek-e képesek a külföldi házak fennállani oly működési körrel, mint eddig – ezt csak a jövő fogja megmutatni.”

[...]

 Japánból Zichyék visszahajóztak Sanghajba („Japánból Kínába már nem szabadna visszatérni; jaj beh piszkos itt minden, mily visszatetszők a hórihorgas kínaiak, mennyi árnyékoldal, bárhova csak fordul az ember”), majd innen Tiencsinbe és Pekingbe, a fővárosba mentek. Észak-Kínáról nincsenek túl jó véleménnyel: „Tiencsin fészke minden csőcselék népnek, a sok hajós, matróz és kuli adja nagyját e tömegnek. Az idegenek elleni ellenszenv sincs másutt annyira kifejlődve, mint itt. A városnak vagy 300 000 lakósa lehet, piszkos biß über die Möglichkeit [jobban minden lehetségesnél], ebben a tekintetben még a legutolsó török fészket is felülmulja. Mily roppant különbség van déli és északi Kína közt, ott az emberek barátságosak, relatíve tiszták, életrevalók; itt kevély, dölyfös, ostoba, piszkos, civakodó kamaszokkal van az embernek dolga. A boltokban semmi figyelemre méltó tárgy.” Pekingben megnézik a császárváros nevezetességeit, az egykori nagyság emlékeit, aztán megkezdődik a hosszú út hazafelé. Az eredeti tervekkel ellentétben nem Amerikának veszik az irányt – úgy döntenek, hogy annak majd egy külön utazást szentelnek –, hanem kényelmetlen batárokon Mongólián és Szibérián keresztül Moszkvának, s Varsón keresztül jutnak haza Vedrődre, a családi kastélyba. Az út 1875. november 22-én kezdődött, s 1876. szeptember 22-én ért véget.

[...]

 Zichy József bő két éven belül látta a jávai dzsungelt, a japán hegyeket és az amerikai prérit, járt az omladozó Pekingben, a piszkos Bangkokban és a hipermodern New Yorkban, ült kényelmetlen hordszéken, orosz batáron és kényelmes Pullmann-kocsiban, s minderről részletes és igen eleven beszámolót hagyott ránk. Kifejezetten üdítő, hogy nem jellemző rá sem a felsőbbrendűségi érzés, sem a kisebbségi komplexus, a dolgokat a helyén kezeli: kellő távolságtartással és (ön)iróniával, ugyanakkor teljes nyitottsággal és előítéletek nélkül szemlél mindent. És soha nem felejti el, hogy akármerre jár a világban, dolga igazából otthon van.

A két utat így hasonlítja össze az Amerikai napló végén: „Párhuzamot ezen és múlt évi ázsiai utazásom közt húzni képtelenség volna; annyi a különbség s oly kevés a hasonló, hogy ezt hiába kísérteném meg, a két utazás egymást kiegészíti. Ázsiában mint egy Szt. Iváni-éji állomban vagy egy ezeregyéji regében élénk színekkel festett, folyvást változó, új meg új képek láncolata követi egymást. Az először látott trópikus természet, a mieinktől oly teljesen eltérő szokások, a más fajbéli népek s ezeknek művészete, indusztriája s ezredéves műveltségének eredményei s ismét a Góbi sivatagon való élet, a szibériai őserdők, városok s így az egymástól olyannyira különböző s egymást folyvást felváltó heterogén jellegű képek s benyomások semmi tekintetben sem hasonlíthatók össze avval, mit benyomásképp eredményez egy utazás az Észak-Amerikai Egyesült Államokban, hol mintegy századunkat megelőzni törekvő lázas tevékenységnek, soha egy percig sem való szünetelésnek, lankadhatlan tevékenységnek, munkásságnak rezultátumával [következményével] állunk szemben. Az ifjú a még nem kész, a pezsgő, forró, sok tekintetben átmeneti állapotok, mindenben a Sturm és Drang Periode visszatükrözése predominál itt; ott a múltba nézesz, itt a jövőbe.”

Gróf Zichy József utazásai I–II. (Ázsiai útinapló 1875–76; Amerikai útinapló 1877), szerkesztette Zichy Mihály. Széphalom Könyvműhely – Országos Széchényi Könyvtár, Budapest, 2013.