Az Art Deco Kínában, avagy a Nyugat divatja Keleten

A híradásokból értesülhettünk arról, hogy a múlt szombaton, október 26-án a Tongji Egyetem gondozásában bemutatták a híres magyar építész, Hudec  (Hugyecz) László életéről szóló monográfia kínai nyelvű kiadását Sanghajban.  A 2010-ben a Holnap kiadó gondozásában megjelent mű szerzői Csejdy Júlia és Luca Poncellini, az esemény aktualitását pedig az építész halálának 55. évfordulója adta. Hudec kalandos és viszontagságos körülmények között  került Kínába, egy orosz,  hadifoglyokat szállító vonatról ugrott le a határon 1918-ban, majd dán segítséggel átjutott  Kínába,  ahol Sanghaj építészetének meghatározó  alakjává vált.

Az 1920-as, 30-as évek Kínájában az európai kultúra hatásait leginkább befogadó Sanghaj az irodalom és művészet területén is a keleti-nyugati kultúrkör találkozási pontjává vált, az itt letelepedő külföldiek a  maguk igényeinek megfelelő körülmények megteremtésével igyekeztek élhetővé tenni  a  várost, számos kényelmi és luxusnak számító nyugati vívmány - pl. a környezetbarát tömegközlekedés villamoshálózat formájában - ekkor jelent meg Kínában.

A város arculatának Európai vonásai, amit a látogató az első találkozás alkalmával is azonnal felismerhet,  ezekben az években -  legmarkánsabban Hudec  tervei nyomán  - körvonalazódtak.  Egy amerikai építésziroda egyetlen magyar származású tervezőjeként 37 sanghaji épület fűződik nevéhez, amelyben az európai korabeli építészeti irányzatok stílustörekvései érvényesülnek. Az európai építészetben akkoriban divatos irányzat, az art deco, azaz art décoratif, vagyis dekoratív művészet  az egykori  Osztrák-magyar Monarchia területén szecesszió néven vált ismert és meghatározó mozgalommá. A magyar építészetben a stílus legjellegzetesebb példája  az Iparművészeti  Múzeum  épülete 1896-ból, amelyet keleti motívumai miatt a korabeli kritikák „a kínai császár palotájaként” is emlegettek.  A díszítőelemek kihangsúlyozásával hódító épületek a  század elején a nagy európai városok színfoltjaivá váltak. Az európai építészet törekvéseit Hudec Sanghajban is ünnepelt  stílussá emelte,  a saját hagyományaival szemben  az európai ízlésvilágot  előtérbe helyező kínai elit számára pedig divatossá tette.  Miközben a 20-as 30-as évek Európája  a Kelet kultúrájának csodálatába feledkezett,  Sanghajban  végső  soron az art deco – szecesszió térhódítása révén a dekoratív művészet európai értelmezése aratott sikert.

520 vagy 898? - Számokkal kínaiul

Az SMS, majd az internetes üzenetküldés és csevegés megjelenése mindenhol felkeltette az igényt arra, hogy írás közben bizonyos gyakran használt kifejezéseket tömörítsünk. Az angolban elterjedtek az olyan rövidítések, mint a lol, a rotfl vagy az imho, ezek egy részét a magyarban is használjuk, vagy saját változatokat találtunk ki: íj ('így jártál'), jé ('jó éjt'), sztem ('szerintem') stb.

A rövidítésekben a számok is szerepet játszanak: az angolban a 4U ('for you'), 4ever ('forever') formákat az új technológiák előtt is használták, s ma már teljesen általánosak az olyan kifejezések, mint a f2f ('face to face'), gr8 ('great'), 10q ('thank you'). A magyarban ezek megfelelői a mind1, 2ség, 5let, +6ó stb.

Míg a kínaiban betűk elvileg nincsenek (a gyakorlatban azonban a kínaiak sok angol rövidítést használnak), a számokat Kínában is gyakran használják rövidítésekben. Ezek alapja, hogy – mint szinte minden kínai szónál – a számok hangalakjai is rengeteg dolgot jelenthetnek. Például az 5-öt jelentő wǔ szótag a Wiktionary szerint 41 különböző írásjeggyel írható le, s 41 különböző fogalmat jelölhet (a valóságban ennél is többet).

A kombinációk számát növeli, hogy a kínaiak nem ragaszkodnak a pontos megfeleléshez, így egy szám olyasmit is jelenthet, amelynek a kiejtése csak közel áll az adott számhoz. Például a gyakori nǐ 你 – vagyis a 'te' személyes névmás – helyett bevett dolog a 0 (líng) alkalmazása. Ugyanígy, az ’én’ (wǒ 我) helyett használható az 5-ös (wǔ). Van, hogy csak a tónus tér el: az 1-es számjegy egyik kiejtése (yāo) sokszor használatos a yào 要 kiejtésű ’akar’, ’fog’ helyett.

Ily módon számokkal rengeteg dolog kifejezhető, de természetesen az igazán elterjedt rövidítések száma nem végtelen. Vannak olyan kifejezések, amelyeket csaknem mindenki ismer, és vannak, amelyek csak egyes helyeken, közösségekben, szubkultúrákban vagy személyek között használatosak. Ezért vigyáznunk kell velük, s a félreértések elkerülése érdekében érdemes tisztázni, hogy csevegőpartnerünk érti-e, amit írunk.

Néhány példa a digitalk néven is emlegetett jelenségre:

520 wǔ èr líng = wǒ ài nǐ 我爱你 (’szeretlek')

530 wǔ sān líng = wǒ xiǎng nǐ 我想你 ('hiányzol')

514 wǔ yāo sì = wǒ yào sǐ 我要死 ('meghalok') 

56 wǔ liù = wúliáo 无聊 ('unatkozom')

5366 wǔ sān liù liù  = wǒ  xiǎng liáo liáo 我想聊聊 ('szeretnék csevegni')

246 èr sì liù = èsǐ le 饿死了 ('éhen halok')

898 bā jiǔ bā = fēnshǒu ba 分手吧 ('szakítsunk')

918  jiǔ yāobā = jiāyóu ba 加油吧 ('hajrá', 'fel a fejjel')

88 bābā = elköszönés, az angol bye bye rövidítése

3Q sān Q = köszönet, az angol thank you rövidítése

1314921 yī sān yī sì jiǔ èr yī = yīshēng yīshì jiù ài nǐ 一生一世就爱你 

További példákat találhatunk itt, egy egész hosszú listát (hagyományos írásjegyekkel) itt, és érdemes megnézni az alábbi videót is:

886!

Taiwani filmklub - Barát, barátnő

2013 őszén a  Tajvani Véndiákok Magyar Egyesülete (Taiwan Alumni Association 匈牙利留台校友會) -, vagyis azoknak a magyar egyetemistáknak és főiskolásoknak a szervezete, akik valaha Taiwanon folytattak tanulmányokat - filmklubot indított az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A klub keretében havonta egyszer bemutatnak egy taiwani filmet, eredeti kínai nyelven, angol felirattal. A vetítések ingyenesek, de regisztrációhoz kötöttek!

A következő filmvetítésre 2013. október 30-án (szerdán) 18:30-kor kerül sor az Urániában. A bemutatott film a Barát, barátnő (Girlfriend, Boyfriend, GF*BF, 女朋友 男朋友) címet viseli. A 2012-es alkotás rendezője Gillies Ya-che Yang.

A film az 1980-as években játszódik, főszereplője három lázadó diák, akik a nagy politikai-társadalmi változások, a demokratikus megmozdulások, az egypárti diktatúra leépülése közepette bonyolult szerelmi háromszögbe keverednek. Szabadság, szerelem, politika, homoszexualitás és egy felbomlóban lévő merev rendszer - ezek a rendező második filmjének témái.

A film előzetese:

A filmvetítésre az itt található linken lehet regisztrálni.

Néhány angol nyelvű kritika és ismertetés a filmről:

• The New York Times
• Houston Press
• New York Post
• Los Angeles Times
• A Rotten Tomatoes kritikagyűjteménye

A szervezők mindenkit - aki regisztrál - szeretettel várnak!

Könyvajánló - Kína és a magyar '56

A nemzeti ünnep alkalmából egy régebben megjelent, de jelentősebb visszhangot nem kapott könyvre hívjuk fel a figyelmet.

Vámos Péter sinológus-történész Kína mellettünk? című könyve fontos adalékokkal szolgál mind az 1956-os forradalom és szabadságharc, mind a korabeli magyar-kínai kapcsolatok történetéhez. Magyarország 1949. október 4-én ismerte el a Kínai Népköztársaságot, a két ország felvette egymással a diplomáciai kapcsolatot, ám viszonyuk sokáig meglehetősen laza, inkább protokolláris volt. 1956 jelentette a fordulópontot a „népi demokráciák” életében: ekkor zajlott le a Szovjet Kommunista Párt „desztalinizációs” XX. kongresszusa, a Kínai Kommunista Párt – Maót némileg háttérbe szorító – VIII. kongresszusa, majd kitört a lengyel válság, illetve a magyar forradalom.

A magyarországi események a kínai–magyar kapcsolatokban is fordulópontot jelentettek, Kína innentől fogva sokkal nagyobb figyelmet fordított hazánkra, fontos szerepet játszott a Kádár-kormány konszolidációjában, és a magyar ’56 Kína nemzetközi vitáiban is rendszeresen előkerült. A magyar forradalom első napjaiban a pesti utcán elterjedt az a - később tévesnek  bizonyuló - hír, hogy Kína a forradalmárokat támogatja, később pedig az jelent meg a köztudatban, hogy a beavatkozásról szóló szovjet döntés meghozatalában Kínának is szerepe volt (ez sem volt igaz). Vámos Péter könyve ezeket a kérdéseket járja körül, eredeti kínai dokumentumok alapján.

A kínai külügyminisztérium levéltárában 2006-tól kutathatók a korszakra vonatkozó iratok. A könyv 165-öt közöl az így megismerhetővé vált dokumentumokból az 1956-os év magyar–kínai kapcsolataira vonatkozóan. A kötet elején önálló monográfiának is beillő vaskos tanulmány foglalja össze a szerző kutatásainak főbb eredményeit, ezt követi az eredeti iratok – követségi jelentések, tárgyalási jegyzőkönyvek, feljegyzések stb. – magyar fordítása, majd a könyvet életrajzi jegyzetek és mutatók zárják. A munkából a történelmi adatok mellett információt kaphatunk a kínai diplomácia működéséről, a a hivatalos iratok nyelvezetéről és a kínai döntéshozatali mechanizmusról is. A téma kutatása nem tekinthető lezártnak: egyelőre csak a kínai külügyminisztérium korabeli iratai hozzáférhetőek, a legfelső pártvezetés – amely a fontos külpolitikai döntéseket hozta – vonatkozó anyagai még titkosak.

Vámos Péter: Kína mellettünk? Kínai külügyi iratok Magyarországról, 1956. História Könyvtár, Okmánytárak 5. Budapest, História, MTA Történettudományi Intézete, 2008. 380 o., 3800 ft.

Könyvajánló - Egy magyar gróf keleten és nyugaton

Az idei könyvhétre jelent meg gróf Zichy József útinaplója az 1870-es években tett ázsiai, illetve észak-amerikai körútjáról. A szerző Kínába is ellátogatott, s az ázsiai naplóban részletesen beszámol a hanyatló Qing-dinasztia korának Középső Birodalmáról. Az izgalmas kötetről Békés Márton történész és Salát Gergely, a PPKE BTK oktatója, az ázsiai kötet lektora írt ismertetést a Kommentár című folyóirat legutóbbi (2013/4.) számában, ennek teljes szövege itt olvasható. A könyvről a szerkesztő, Zichy Mihály beszélt a Klasszik Rádióban, ez itt hallgatható meg.

Az alábbiakban néhány részletet közlünk a Kommentárban közölt recenzióból:

Izgalmas újdonsággal – pontosabban régiséggel – rukkolt elő a Széphalom Könyvműhely és az Országos Széchényi Könyvtár az idei könyvhétre. Zichy József két külön kötetben megjelentetett ázsiai (1875–76) és amerikai (1877) útinaplója fontos kordokumentum, hiszen az 1870-es évek Ázsiájában és Észak-Amerikájában szép számmal akadtak érdekes helyek, a korszak fejleményei is messzire mutattak. Az pedig, hogy egy magyar gróf miként látta őket, mindannyiunk számára érdekes lehet; ráadásul Zichy József igen jó tollú és humorú szerző volt.

(...)

 Zichy József ázsiai útja tehát nem volt egyedi, legfeljebb abban, hogy a fő célja alapvetően a turistáskodás volt. A Naplóban nem is tetszeleg a nagy felfedező szerepében, s bár mindenhol a tekintélyes Monarchia hivatalos küldötteként fogadják (találkozik például a japán császárral és a sziámi királlyal is), ennek nem tulajdonít nagy jelentőséget. Ahhoz képest, hogy az útja megkezdésekor még csupán 34 éves Zichy már túl van két miniszterségen, meglepően keveset foglalkozik politikával. Jobban érdeklik a technikai vívmányok, az ételek és a nők – ez utóbbiakat szabályszerűen pontozza is mindenhol, ahol jár. A fő különbség a Napló és a korabeli többi magyar utazó beszámolói között az, hogy Zichy nem publikálásra szánta művét, azt kifejezetten saját magának írta. Éppen ezért a szöveg jóval elevenebb, őszintébb és szellemesebb, mint a kor nyilvánosságnak szánt beszámolói – és persze jóval szórakoztatóbb is.

[...]

 Innen a dél-kínai Kantonba tettek kitérőt, ahol a naplóíró csupa pozitív benyomást szerzett: „Végre megtaláltam azt, mit a Föld kerekségén már mint nem létezőt kezdtem hinni; találtam végre egy helyet, melyet európai szokások még intacta [érintetlenül] hagytak, mely európai holmik által nincs elözönölve, mely teljesen más, mint mindaz, mi Európára emlékeztet. Itt minden eredeti, mindennek kizárólag kínai típusa van, minden, mit látok, hallok, észlelek, egy új világot tár fel előttem, melynek harmóniáját abszolúte semmi sem zavarja. […] Bárhova néz az ember, semmivel sem találkozik, amit csak európai lehellet is ért volna.” Zichyék megnézik a helyi börtönt, a hivatalnokvizsgák csarnokát, a templomokat, a színházat. Ezután a teljesen elnyugatosodott Sanghajba hajóznak, ahonnan a Jangcén a régi főváros, a nemrég lezárult Tajping-felkelés (1850–64) által részben elpusztított Nanking felé tesznek kitérőt. Kína ekkoriban történelmi mélyponton volt: az első ópiumháború (1839–42) után kikötőit meg kellett nyitnia a külföldiek előtt, szuverenitását korlátozták, s a több mint kétezeréves császári állam a végóráit élte (1911-ben aztán össze is omlott). Zichy megörökíti a pusztulást, de a jövőt is jól látja: „Már Hongkongban panaszkodtak, itt ismétlődnek a panaszok, a túlságos verseny, de kivált a kínaiak leleményessége lassankint kicsavarja az európaiak kezéből azon forgalmat, melyet elébb aránylag csekély számú ház majd’ monopolizált. A komprádorok eltanulták uraik fortélyait, el a világkereskedelem szokásait, most önmagok lábára állván sokan függetlenül működnek. Kevés nyereséggel megelégszenek, egyszerűen élnek, nem költenek, s lassankint kitúrják az idegeneket. […] Mindenesetre a kínai a legszámítóbb ember a világon; érzelmei, szívbéli érzelmei úgy hiszem, nem abbundálnak [bővelkednek], valóban kifejlesztve csak a szülék iránti szeretet és tisztelet található. […] De nemcsak iparuk által foglalhatnak el a kínaiak elsőrangú helyet a kulturális népek sorában, hanem kereskedelmük által is. […] A kínai csekély nyereséggel elégszik meg, leleményes, ügyes, kitartó és saját személyére igen keveset költ – ez utóbbi tulajdonság szemben az európai kereskedőkkel, kik roppant fényűzésben élnek itt, felette javára válik. Mindenesetre áll az, hogy ők nagy tőkegyűjtők, mint olyanokat látjuk őket már most is számos európai és amerikai ház, cég társaiként működni. Valjon e törekvés nem fog-e igen veszedelmes konkurrenciává válni, valjon lesznek-e képesek a külföldi házak fennállani oly működési körrel, mint eddig – ezt csak a jövő fogja megmutatni.”

[...]

 Japánból Zichyék visszahajóztak Sanghajba („Japánból Kínába már nem szabadna visszatérni; jaj beh piszkos itt minden, mily visszatetszők a hórihorgas kínaiak, mennyi árnyékoldal, bárhova csak fordul az ember”), majd innen Tiencsinbe és Pekingbe, a fővárosba mentek. Észak-Kínáról nincsenek túl jó véleménnyel: „Tiencsin fészke minden csőcselék népnek, a sok hajós, matróz és kuli adja nagyját e tömegnek. Az idegenek elleni ellenszenv sincs másutt annyira kifejlődve, mint itt. A városnak vagy 300 000 lakósa lehet, piszkos biß über die Möglichkeit [jobban minden lehetségesnél], ebben a tekintetben még a legutolsó török fészket is felülmulja. Mily roppant különbség van déli és északi Kína közt, ott az emberek barátságosak, relatíve tiszták, életrevalók; itt kevély, dölyfös, ostoba, piszkos, civakodó kamaszokkal van az embernek dolga. A boltokban semmi figyelemre méltó tárgy.” Pekingben megnézik a császárváros nevezetességeit, az egykori nagyság emlékeit, aztán megkezdődik a hosszú út hazafelé. Az eredeti tervekkel ellentétben nem Amerikának veszik az irányt – úgy döntenek, hogy annak majd egy külön utazást szentelnek –, hanem kényelmetlen batárokon Mongólián és Szibérián keresztül Moszkvának, s Varsón keresztül jutnak haza Vedrődre, a családi kastélyba. Az út 1875. november 22-én kezdődött, s 1876. szeptember 22-én ért véget.

[...]

 Zichy József bő két éven belül látta a jávai dzsungelt, a japán hegyeket és az amerikai prérit, járt az omladozó Pekingben, a piszkos Bangkokban és a hipermodern New Yorkban, ült kényelmetlen hordszéken, orosz batáron és kényelmes Pullmann-kocsiban, s minderről részletes és igen eleven beszámolót hagyott ránk. Kifejezetten üdítő, hogy nem jellemző rá sem a felsőbbrendűségi érzés, sem a kisebbségi komplexus, a dolgokat a helyén kezeli: kellő távolságtartással és (ön)iróniával, ugyanakkor teljes nyitottsággal és előítéletek nélkül szemlél mindent. És soha nem felejti el, hogy akármerre jár a világban, dolga igazából otthon van.

A két utat így hasonlítja össze az Amerikai napló végén: „Párhuzamot ezen és múlt évi ázsiai utazásom közt húzni képtelenség volna; annyi a különbség s oly kevés a hasonló, hogy ezt hiába kísérteném meg, a két utazás egymást kiegészíti. Ázsiában mint egy Szt. Iváni-éji állomban vagy egy ezeregyéji regében élénk színekkel festett, folyvást változó, új meg új képek láncolata követi egymást. Az először látott trópikus természet, a mieinktől oly teljesen eltérő szokások, a más fajbéli népek s ezeknek művészete, indusztriája s ezredéves műveltségének eredményei s ismét a Góbi sivatagon való élet, a szibériai őserdők, városok s így az egymástól olyannyira különböző s egymást folyvást felváltó heterogén jellegű képek s benyomások semmi tekintetben sem hasonlíthatók össze avval, mit benyomásképp eredményez egy utazás az Észak-Amerikai Egyesült Államokban, hol mintegy századunkat megelőzni törekvő lázas tevékenységnek, soha egy percig sem való szünetelésnek, lankadhatlan tevékenységnek, munkásságnak rezultátumával [következményével] állunk szemben. Az ifjú a még nem kész, a pezsgő, forró, sok tekintetben átmeneti állapotok, mindenben a Sturm és Drang Periode visszatükrözése predominál itt; ott a múltba nézesz, itt a jövőbe.”

Gróf Zichy József utazásai I–II. (Ázsiai útinapló 1875–76; Amerikai útinapló 1877), szerkesztette Zichy Mihály. Széphalom Könyvműhely – Országos Széchényi Könyvtár, Budapest, 2013.

A legbonyolultabb kínai írásjegyek

A kínai írásjegyek "bonyolultságát" jellemzően a bennük található vonások száma alapján szokták meghatározni. Eszerint az egyik legbonyolultabb írásjegy a következő:

A 64 vonásból álló írásjegy ejtése zhé, a jelentése pedig: 'bőbeszédű", 'szószátyár'. Valójában ez a jel nem is annyira komplikált, hiszen négy ugyanolyan - 'sárkány' (lóng 龍) jelentésű - elemből áll. A zhé-vel a modern nyelvben nem találkozhatunk, utoljára az 5. században használták - ma legfeljebb kuriózumként szokták említeni.

A másik, szintén 64 vonásból álló írásjegy a zhèng:

Tulajdonképpen a zhèng se túl bonyolult, hiszen négy xīng 興 elemből áll. A xīng alapjelentése 'virágzik', 'felvirágzik', s ugyanez a jelentése a zhèng-nek is. Ma már ezt az írásjegyet se használják.

***

Van azonban egy igencsak bonyolult írásjegy, amely ma is használatos, sőt, egyre divatosabb. Ez 57 vonásból áll, és így néz ki:

Kiejtése biáng, s nem önmagában használják, hanem megkettőzve, a biángbiáng miàn szóban, amely egy Shaanxi tartományban népszerű lapos tésztaételt jelöl. Ez a fogás - amelyet "Shaanxi tíz nagy furcsaságának" (Shănxī shí dà guài 陝西十大怪) egyikeként emlegetnek - eredetileg a szegény emberek étele volt, de manapság már a divatos nagyvárosi éttermekben is rendelhető. Népszerűségét alighanem nevének köszönheti, amelyben a legkülönbözőbb jelentésű elemek megtalálhatók: 'beszél', 'ló', 'növekszik', 'hold', szív', 'kés', 'nyolc', 'háztető', 'megy' stb. Érdekesség, hogy biáng kiejtésű szótag nem létezik a standard mandarinban, hanem afféle hangutánzó, amely az előkészítéskor az asztalhoz csapkodott tészta hangjára vagy a fogyasztásakor jellemző csámcsogásra utalhat.

A biáng a szótárakban nem található meg, eredete kérdéses; a legvalószínűbb az, hogy egy élelmes vendéglős alkotta meg, ezzel hívva fel a figyelmet a nála árult lapos tésztára. A biángot a számítógépekbe sem lehet beírni, ezért gyakran helyettesítik más, könnyebb írásjegyekkel, találkozhatunk például a biāobiāo miàn 彪彪面 vagy a bīngbīng miàn 冰冰面 változattal.

A biángot az alábbi vonássorrenddel kell leírni:

Maga a biángbiáng miàn így néz ki:

***

Érdekes módon a legbonyolultabb "kínai' írásjegy valójában nem kínai, hanem japán: ez egy úgynevezett kokuji 国字, vagyis kínai mintára Japánban létrehozott jel. Az írásjegy kiejtése taito, jelentése 'egy repülő sárkány megjelenése'. Két változata is van, mindkettő 84 vonásból áll:

Mindkét változatot három 'eső' és három 'sárkány' elem alkotja, csak ezek elhelyezkedése eltérő. Ugyanennek az írásjegynek van egy kínai változata is, melynek olvasata dá. Ez azonban meglehetősen egyszerű, nem áll többől 48 vonásnál, három sárkánynál:

Persze nem kell megijedni: az ilyen bonyolult írásjegyek rendkívül ritkák, a mindennapi életben nem fogunk velük találkozni. Bőven elég, ha a 10-30 vonásból álló átlagos írásjegyeket megtanuljuk.

Kína-klub a Pázmányon - Teaházak és kínai vázák

A PPKE BTK Kínai Tanszéke a 2013. őszi félévében előadássorozatot indít "Kína-klub a Pázmányon" címmel, ennek keretében a tanszék előadói beszélnek egy-egy Kínával kapcsolatos témáról - olyanokról, amelyek az egyetemi órákba "nem férnek bele".

Az első előadást Csibra Zsuzsanna tanszékvezető tartja

Teaházak és kínai vázák - a Kelet divatja Európában

címmel.

Az eseményre a PPKE Sophianum épületének (1088 Budapest, Mikszáth tér 1.) 112-es terében kerül sor 2013. október 21-én, hétfőn 17.30-kor.

Az előadás tartalma:

Kína és az európai kultúra kapcsolatának kiszélesedése a Távol-keleten missziót teljesítő keresztény hittérítők tevékenységével vette kezdetét. A kulturális különbségek számos ponton konfliktust eredményeztek a két kultúrkör között, ugyanakkor a kínai civilizáció egzotikumként feltűnő gazdag hagyománya felkeltette az európaiak egyre növekvő érdeklődését.

Az előadás arról igyekszik képet adni, hogy Európa miként dolgozta fel ezt a kulturális találkozást, és hogyan építette bele saját hagyományaiba, művészetébe és építészetébe a Kelet, jelen esetben a kínai kultúra értékeit.

Facebook-esemény linkje

Az előadás plakátja:

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Helló, világ! 世界,你好!

Helló, világ! 世界,你好!